Azt tudjuk, hogy New York kiszuperált metróiból mesterséges korallzátonyokat csinálnak. De mi a helyzet a dédszülőknél, Londonban? Négy szerelvény megúszta a bontót, kulturális központként színesíti a londoniak mindennapjait.

A Village Underground úgy indult, hogy pár művész szeretett volna létrehozni egy nonprofit stúdiót London szívében. Újrahasznosítás helyett az újrafelhasználás elvét követve jutottak el négy régi metrószerelvény beszerzéséig, melyek korábban a Jubilee Line-on szállították utasok millióit.

Már csak az volt a kérdés, hogy hová rakják a metrókat. Hosszas keresgélés után akadtak az elhagyatott viktoriánus raktárépületre London közepén, melynek tetején bőven volt hely a hajókonténereknek és a metróknak.

Nagyobb térképre váltás

Az építkezés során a környezetvédelem kapta a legnagyobb hangsúlyt, a stúdiókomplexum szén-dioxid-kibocsátása gyakorlatilag nulla. Az energiaellátást napelemekkel és szélturbinákkal oldották meg.

A beltér kialakításánál az volt a cél, hogy a stúdiókban legalább ötven ember tudjon dolgozni egymás zavarása nélkül. A berendezés minimalista, ami nem fér be a metrókba, a raktárépületben landol, amit egyébként kiállító és koncertteremként használnak.

A külső dekoráció folyamatosan változik, ugyanúgy, mint az egész környék, hiszen az Old Street London graffitis központja, melyben az üzleti negyed terjedésével folyamatosan tűnnek el a viktoriánus ipari épületek, helyet adva a mind magasabbra törő modern felhőkarcolóknak.

A Village Underground ékes példája annak, hogyan képes kulturális értéket létrehozni egy csoport akkor, ha a helyi vezetés lehetőséget nyújt a kibontakozásra.

Vajon a nemsokára mindenképp bontóba kerülő budapesti metrószerelvények közül hány ússza majd meg a lángvágót?

(Fotók: Village Underground és Petrány Máté)

Hidegháborús maradvány, harc a bürokráciával, városi poén, filmes jármű, és szülinapi ajándék egy hétéves gyereknek. Ez mind a Mandela Way T-34 Londonban!

Hogy kerül egy csehszlovák T34-es tank London egyik békés kerületébe? Természetesen egy őrült fickónak köszönhetően! A tankot az 1995-ös III. Richard című Shakespeare-feldolgozás miatt szállították Londonba, majd a forgatások befejeztével egy ócskavastelepre került, ahonnan Russel Gray mentette meg. Szülinapi ajándéknak vásárolta, akkor hétéves fiának.

Arról nincs információ, hogy a kissrác mennyire örült a tanknak (tipp: nagyon!), viszont volt valaki, akiről tudvalevő, hogy egyáltalán nem. A helyi önkormányzat. Ők ugyanis valami tartályra gondoltak, mikor Gray közölte velük, hogy telkére visz egy tankot.

Nagyobb térképre váltás
Azóta próbálják kiebrudalni onnan Mr. Grayt tankostul, ám eddig nem jártak sikerrel. A pletyka szerint az ágyú csöve az önkormányzat felé mutat.
Az évek során először 2002-ben festették át a tankot, Aleksandra Mir és a Cubitt Artists csapata rózsaszínre pingálták, egy nemzetközi akció keretein belül.

Volt már fekete-fehér nonfiguratív mintás is, ekkor épp Laura Kidd pózolt előtte.

Legújabb festése taxivá varázsolta, hála a Graffiti4hire csapatának.

Éljenek a hibbantak, a kultúrkommandó, és persze a veterán szovjet tankok! Kéne egy ide Zuglóba is!

A londoni munkahelyem épületében lakott egy fickó, akivel mindig a garázsban futottam össze, és egyszer beszélgetni kezdtünk, miközben épp egy S2-es Lotus Elan-t mosott. Természetesen autókról. Én balga például azt hittem, hogy az Elanban Toyota motor van, miközben egy 1,6-os Isuzu turbo. A S2 ráadásul különösen érdekes, mert összesen 800 készült, a megmaradt alkatrészekből. Az Elan a Lotus egyetlen elsőkerék meghajtású autója, ezért megkérdeztem, milyen vezetni. Gokartosan gyorsan reagál-hangzott a válasz. Nincs okom kételkedni, a Lotus mérnökei ősi druida varázslók leszármazottai.

Mint kiderült, az Elan  az egy barátjáé volt, az ő autója a sarokban parkoló E46 M3 kabrió. Aztán megkérdezte, hogy ki akarom-e próbálni. Ki akartam. Fantasztikus.

Később megint találkoztam vele, akkor épp hétvégi autójával állt be a BMW mellé. Egy ilyennel:

A barátnője büszkén demonstrálta, hogy a Modena Spider a világ legpraktikusabb autója, hiszen a táskája simán elfért az orrában. Mázlisták, gondoltam magamban.
Pár hónappal később én másik épületbe vándoroltam, így megszakadt a kapcsolat. Aztán nyáron véletlenül beleszaladtam egy kisebb örömautózásba, London kellős közepén. Mutatok pár képet, hogy értsétek, mire gondolok. Nem túl jó fotók, de ez tipikusan egy olyan helyzet, amikor nincs idő a gépet állítani. Legalábbis túl sok nincs.

BMW-s barátom felismert, és vígan integetett az M3-ból. Volt oka az örömre.Ekkor láttam utoljára.

(fotók: Wikipedia és Petrány Máté)

A Notting Hill Gate metró állomáson folytatott renoválási munkálatok során fedeztek fel egy, az utasoktól nagyon régóta elzárt területet. Valamikor 1956 és 1959 között került lezárásra a képen is látható szakasz… akkor, amikor a korabeli lifteket mozgólépcsőre cserélték.

A folyosó egy-egy liftet köthetett össze egymással, ahogy az utasok igyekeztek eljutni egyik vagy másik platformra. A London Tube üzemeltetői felhívják a figyelmet, hogy a folyosók a nagyközönség számára elérhetetlen helyen találhatóak… a Tube munkatársait hiába is kérnék az utasok, hogy megnézhessék az “időkapszulaként” fennmaradt folyosókat.

A cikk folytatódik, klikk ide a többiért… »

Julien Berthier vitolráshajója riadalmat okoz:

Pedig pánikra semmi ok.

A cikk folytatódik, klikk ide a többiért… »