AZ 1/1-es méretezésű bukósisakkal 5 tengelyes marógépük képességeit mutatják be… igen meggyőző módon. Íme a videó:

És még néhány kép a lenyűgöző részletességről:

Fogadjunk, hogy nektek is lenne ötletetek, mit kéne modellezni egy ilyen csodamasinával?!

(Via: Jalopnik.com)

Ezeket meg tessék nagyítani. Megéri:

Fotók via WCF

A StepVan nem különösebben érdekes, de persze az ilyen régi vasakon mindig lehet legelészni, találni valami finomat.

A kocsiszekrény gyönyörű formáit az utólagos ráépítés jelentősen csúnyítja:

Vicces, hogy az egyetlen visszapillantótükör nem a vezetőoldali ablak mellett van, hanem a mögötte található ajtón… hogy véletlenül se szálljon ki valaki a kabinból, ha jön az autó. Érdekes.

Ez szemből is látszik. Sajnos batár.

Az egyik ablaktörlő már feladta a szebb napok reményét. Milyen szomorú.

Régen is lerobbanós kedvében lehetett, ha ilyen masszív vonószemet építettek rá. Vagy ez csak az ellenség megrettentését szolgálná?

Gyönyörű fényszórók, szép helyzetjelzők.

A hajdanán vidáman pörgő műszerek és határozottan kattanó kapcsolók ma vastag pókhálók fonalában szomorkodnak.

“Aluminum Body Corporation”. Micsoda név. Az idő vasfoga ide vagy oda, a karosszéria nem fog egyhamar elrohadni.

Nem világos, hogy mi célt szolgált ez a hatalmas felépítmény, de a sok ajtó érdekes múltat sejtet.

Gábor fényképeit nézegetve körbenéztem a lakóhelyük utcáiban, és azonnal találtam a környéken néhány további csemegét:

És egyúttal eldobtam az agyamat a Google StreetView-n. Most először használtam határozott szándékkal (hogy megnézzem rajta Gáborék házát, ahol még sosem jártam), és hogy ennek apropójából bebarangoljam kicsit a környéket. Eszement egy dolog, hogy ilyet lehet csinálni.

Mászkáljatok ti is a környéken, és ha szpottoltok valami érdekes verdát, ne sajnáljátok megosztani a koordinátákat kommentben.

Itt van most:
View Larger Map

Akik esetleg mégsem találkoztak volna a szörnnyel korábban:

További képek a belsőről.

További képek kívülről.

Forrás: xplanes.tumblr.com

Ennyit tudok róla, amikor reggel 10:00-re megbeszélt találkozónkra tartok, a Váci úti Ferrari Szalon szervizébe. És azt, aminek a neten még utána lehet járni. Hogyugyanis:

Autóápolási fórumokon itthon és külföldön is népszerű figura.

Enyhén tört – ám alapos – magyar nyelvismerettel, készségesen válaszol minden feltett kérdésre… a hülyeségekre is.

Hogy a honlap alapján az Apollo Auto fő szolgáltatása a gazdagabb klientúra otthonaiban történő autóápolás.

És frissítem még gyorsan a tudásomat a görög istenvilágból is, így megtudom: Apollón a fény és a költészet görög istene volt. Női párja: Apollónia. Hmmm. Jó névválasztás. Kár, hogy a sok bunkó (mint jómagam), mit sem tudunk róla.

Megérkezem; azonnal megismerjük egymást… kezében rongyok, fején baseball sapka, és egy barlangász lámpa. Mosolyogva invitál beljebb. Egy Ferrari 328 GTS-en dolgozik éppen… a háttérben pedig egy kész Scuderia F430 csillog. Egyértelmű, hogy nemrég esett át egy Jesse féle kozmetikai kezelésen.

Mit keres ez a fickó a Ferrari szervizben; egyáltalán… mit keres Magyarországon? A szervíz ebédlőjében kerestük a válaszokat… a beszélgetést félig angolul, félig magyarul rögzítettük. Aki az angol részt nem érti, tanuljon meg angolul. (Sorry.)

Mi hozott Magyarországra?

Együtt vagy még azzal a bizonyos lánnyal, akivel kilenc éve Pestre érkeztél?

Oké. Szakítottatok… itt vagy egy teljesen idegen városban. Az ember ilyenkor arra gondol, hogy felül a gépre, és hazamegy. Mi tartott itt?

Mesélj még. Hogyan jöttél ki a Batthányi téri “slamasztikából”?

Apropó, tulajdonképpen mi a végzettséged?

Itt éltél ekkor már jó pár éve… azt említetted, hogy angol tanítással kerested a pénzedet. De mikor ütött be a felismerés, hogy neked autókozmetikával kell foglalkoznod?

Ekkor már megvolt az autókozmetikai tapasztalatod, vagy azt az ötlettel együtt gyorsan kitanultad?

Innentől magyarra váltunk, ha nem zavar. Úgy tudom, jól beszéled a magyar nyelvet is. Szóval: mikor jött el az áttörés pillanata? Most itt beszélgetünk a Ferrarinál… ide azért nem jut be akárki. Azt mondják, minden üzleti vállalkozás életében van egy pillanat, amikor megtörténik a “csoda”, az áttörés. Mi ez a pillanat az Apollo Auto történetében?

A weben úgy tűnt a külföldi, például román fórumokból, hogy azokon a piacokon is jelen vagy.

Fél szóval és szerényen említettél egy Bahreini ügyfelet. Komolyan mondod, hogy Bahreinbe elhívnak “autót pucolni”?

Hogy megy egy ilyen Bahreini utazás? Garázst bérelsz, nekiállsz pucolni, és heló? Ilyen egyszerű lenne?

Mit ad hozzá az autó értékéhez egy alapos pucolás. Lehet ezt valahogy összegszerűsíteni?

Mi a hazai sikered titka? Messziről jött ember vagy, megnyerő a fellépésed, jó az angolod. Ez számít, vagy inkább a profizmusod az, ami “elad” téged?

Mondtad, hogy a hadseregnél Hummereket szereltél. Szolgáltál éles háborús helyzetben is?

Milyen gyakran utazol haza az USA-ba?

Jesse O’Connor jó arc. A honlapja is aranyos.

És anélkül, hogy ingyenreklámot akarnék neki csinálni, úgy fest, hogy mindenki számára van megfizethető szolgáltatása. Persze az én autómat még nem mosta, waxolta soha… és úgy lenne ugye hiteles a dolog, ha ezen már túl lennénk. Mégis bátran merem őt ajánlani. Nem hinném, hogy csalódnotok kéne benne.

Jesse honlapja: www.apolloauto.hu
Jesse e-mailcíme: washme kukac apolloauto pont hu

UPDATE: (Jesse üzeni) By the way, if you’d like to learn a little bit about detailing come and join us on Hungary’s first real detailing forum at www.autodetailer.hu It’s a new forum, so not many people yet, but we’re growing J.

Megmutatjuk hogyan:

De a belga “találmány” (vagy maradjunk inkább az innováció szónál) története nem a XXI-ik században kezdődik, hanem jóval régebben. És legnagyobb meglepetésre egy bizonyos Aristoteles Onassis-hoz kötődik. Megmutatjuk hogyan:

photo by: benherington.net

A képen látható hajó (legfelül… tessék klikkelni is, pokoli jó fotó) az Atlanti Óceánon teljesített konvoj-kísérő feladatokat a második világháborúban, majd annak vége felé a partraszállásban is részt vett. A háború végeztével egyikévé vált a felesleges “hadihajóknak”, amelyektől a hadsereg potom áron szabadult… Onassis ekkor vette meg 34.000 dollárért, hogy aztán azon nyomban ráköltsön további 4 milliót. Lánya után a Christina nevet kapta.

A hajó a XX-ik század második felének meghatározó társadalmi gócpontjává vált… olyan hírességeket látott vendégül, mint John F. Kennedy, Winston Churchill, Maria Callas (akivel Onassis folyamatosan kavart) Jackie Keneddy (akit Onassis szintén”táncba vitt”), Eva Peron (őt érintetlenül hagyta :) ) Frank Sinatra, és Marilyn Monroe.

Na és itt jön végre a párhuzam a HydroFloor és a Christina között.Mert amit ott a hajó farában láttok – a gyönyörű taurusz-mintás mozaikpadló – bizony nem más, mint a Hydro Floor rendszer 60-as évekbeli megfelelője, amivel Ari (Onassis beceneve) kápráztatta vendégeit. Egyetlen gombnyomással táncparkettből medencévé lehetett varázsolni, ami gondolom sok vicces szituációt is teremthetett, legalábbis ha olyan csínytevő volt Onassis, amilyennek gondoljuk.

Egy korabeli fotó a mai napig elegáns Christináról:

Csendélet lopakodóval…

Öhm. Ez WTF polariod lett volna, ha nem ez az egy kép van erről az izé… orrszarkopter…ööö…

HAHAHAAAHHAAA :)

Melegedjen az a slick :)

Van valami ellenállhatatlanul szexi a kipufogóból jövő lángokban.

LOL.

Hibátlan mattfeka fényezés, jutott a lámpákra is, szeretjük. Valaki tudja mi a gumi márkája/típusa?

Mindig is tetszett ez a kis gösz :)

Ugye mindenkinek Louis De Funés jut eszébe erről az autóról?

Picit megpihen a cirkáló.

Nem találok hibát a képen. Szavakat is nehezen…

Izé. Elkérhetem egy körre? :)

Szép, tiszta formák…

Emlékezzünk ezzel a képpel együtt az ELMÚLT télre.

Szép fotó, fotogén modell.

Fekete autó fehér kerék, tisztességes ültetés: WIN.

Jópofa kép :)

Béna, béna, csak szimulál! Rajta sincs a fej a légkulcson!! :)

Van valami ijesztő ezekben a vasakban.

Hibátlan futóművek, de csak az egyik működik off-road…

Hahh, ez is de jó fotó. Figyeljétek a króm és a rozsda tökéletes arányát.

Jövő héten újra jövünk!

A kockázatokról és mellékhatásokról, kérjük olvassa el az alábbi szösszenetet.

Este nyolc – BAH csomópont, benzinkút:
- Voltál a Bamako Rally-n? – kérdezi a kutas.
- Nem, csak tesztautó. – válaszok zavartan.

Minden férfigyermek álmaként, íme a tökéletes kedélyállapot javító szer. A hétköznapi luxus (xenon, led és kanyarfényszórók, állítható magasságú és keménységű futómű, beépített navigáció, elektromos tetőablak…) és a nem mindennapi sport (teljes aluötvözet haspáncél, kagylóülések és ötpontos biztonsági öv, kevlárerősítésű versenyterepgumik és kiegészítők…) felszereltség különleges egyvelege, önkéntelenül mosolyt csal, sőt ragaszt a pilóta arcára.

A kagylóülésben helyet foglalva, a repülők gázkarjához hasonlatos váltókart megragadva és a dörmögő dízel erőművet beindítva, elkerülhetetlen a potencianövelő hatás átélése. A vándorharcos összkép tiszteletet parancsoló az utca forgataga számára. A hasonló kiállású Land Roverek és Land Cruiserek villantással köszöntenek egy különleges világ részeseként, a hétköznapok során sokszor pofátlan városi SUV tulajok, pedig előzékenységükről tesznek tanúbizonyságot.

Irtózatos tömege ellenére, elképesztő gyorsulásokat produkálva, tisztességesen helytáll a gépezet aszfalton is. Ám a síkos műutakon kelletlenül tapadó terepgumik, a fékezéskor rendszeresen kószáló far, óvatosságra intenek és a vadon felé hajtanak. Itt érzi magát igazán elemében a bestia, erdei patakokon átgázolva, hegyi ösvényeken törtetve, szűzhavas réteken csapatva, klinikailag bizonyítható fiatalító kúra mutatkozik meg a sofőrön.

Egyetlen negatív mellékhatásként a kényszeres hazudozás hozható fel, de idővel talán ez is leküzdhető.

Reggel nyolc – Moszkva tér, benzinkút:
- Voltál a Bamako Rally-n? – kérdezi a kutas.
- Igen… – válaszok lazán, belekezdve egy elképesztő kaland kreálásba.

Én nem akartam hazudni, a Volkswagen a hibás! Nem is, inkább a Sandlander! Sőt maga Bamako…

Bogár Bence | Colabs

Tudhatjátok, hogy profilunkból adódóan ritkán tesztelünk járműveket, mert a “kevesebb több” elvet követve a különlegességekre utazunk. Ezért ért váratlanul, mikor pár napja az irodában ülve Misi átszólt a laptopja mögül: “Petya, van kedved a Bamakós Touareget tesztelni?” Gondolkodás nélkül bólintottam és már írtam is a keresőbe a kulcsszavakat: Touareg, Bamako. Pár kattintás után villámgyorsan szállt el a kezdeti lelkesedésem. A hírmozsák és képek alapján egy szanaszét matricázott, szériának tűnő VW SUV vigyorgott bambán, a felfújt Passat arcával. Hm. Tökjó. “…Járművek amikért odavagyunk”. Na ez sem az. Elnyomtam egy ásítást és folytattam, amit félbehagytam…

A gyanú, hogy mégsem lesz unalmas az együtt töltött idő, akkor fogant meg bennem, mikor egy héttel később a Porsche Hungária telepén a papírok kitöltése közben az iroda ablaka elkezdett remegni, mikor a Touareg lustán bevonszolta hájas testét a parkolóba. Arra a kérdésre, hogy a kipufogón kívül van-e még valami érdemleges változtatás, ami a teljesítményt érintheti, a készséges korombeli porschés kolléga annyit mondott vigyorogva, hogy: ” nem tudom, de nem úgy megy, mint egy széria TDI”

Élőben az autó sokkal drámaibb, mint amire számítottam. Kis vizsgálódás után azonnal világossá vált, hogy aki ezt az autót felkészítette nem először csinál ilyet. Fölösleges dögtoló, meg egyéb látványos, de értelmetlen cicoma helyett az autóról, minden lelógó toldat, kiegészítő könyörtelenül levágva, helyükön gyönyörűen hegesztett, haspáncél, ami az autó teljes altestét hatékonyan védi. Kerekek elöl-hátul kipogácsázva, ami a valóban terepre való (ez később a gyakorlatban is kiderült) kevlár erősítésű bütykös gumikkal olyan külsőt kölcsönöz az autónak, hogy minden kisebb autó a kipufogóját maga alá húzva, tükrét behajtva, vonyítva menekül előle.

Mondom:

Ha a nem lenne elég ijesztő így is, akkor két gombnyomással atomvillanást-szerű fényt is küldhetünk előre ezekkel:

A kötelező körök lefutása után ruganyosan bepattantam a COBRA márkájú csővázas kagylóülésbe és már tapostam is a GO pedált. -ez nagyon jól hangzik, de nem így történt. Elsőnek az “A” oszlopot fejeltem le nagy lendülettel, majd mikor behuppantam az ülésbe, hangosan koppantam a kőkemény ülőlapon. Picit szédülve kezdtem gondolkodni: évek óta, perverz módon utcai autóban is műanyag, fix kagylóülést használok. Szeretem, mert jól fog és -nekem- nagyon kényelmes. Ebben az autóban a legolcsóbb csővázas ülés van, ami kb 500 méter után szülési fájdalmakat okoz. Érthetetlen, hogy ha ilyen értékes hátsókat kellett szolgálniuk több ezer kilométeren át, miért nem legalább egy alap üvegszálas SPARCO ülést építettek be. Ja, tudom már: kétszer ennyibe kerülnek.

Íme a mészárszékek:

Itt véget is ér a negatív kritika, az átalakítást illetően. A Sandlander műhely nagyon szép munkát végzett. Sikerült a lehetőségekhez mérten legpraktikusabb útitársat összehozni a Budapest-Bamako túrához. A műszerfaltól hátrafelé szinte mindenhez hozzányúltak. Három kagylóülés van a gépben, a sofőr mögött kiegészítő üzemanyag tartályokat rögzítettek.

A teljes csomagtér kibelezve, az így nyert helyet két szépen rögzített pótkerék, és egy nagyon okos dobozrendszer tölti ki:

A dobozrendszer tetején gyönyörűen rögzített ásók, amire szükség is volt Afrikában:

A tetőn síbox, ami egy Afrikai túra esetén mindenféle szellemes viccre ad okot, de nyilván sok hasznos holmit nyelt el, mellette pedig jól elférnek a homoklapok, amik szintén jól jönnek, ha az emberfia térdig süllyed a homokban:

Az első ülés alatt a poroltó mögött lapít a 220V-os inverter a laptopnak. Tényleg mindenre gondoltak.

A műszerfal teljesen széria maradt, ami egyben az autó sex-appeal-je is, de erről később. Ezt a műszerfalat már számtalan helyen elemezték, mint ahogy a széria Touareget is, minden autós médiában megfordult már, így nem is vesztegetnék rá sok szót, főleg, hogy egy kifutó modellről beszélünk. Volkswagenesen határozott kapcsolók, unalmas, de ettől szerethető műszerfal, amit -picit ízléstelenül- egyszerre fával és alubetéttel próbáltak feldobni. Kárvolt.

Nem bánt senkit, de nem egy volvós letisztultság:

Elindulunk. Az első pár méteren nyilvánvalóvá vált, hogy a gyári futóművet a szélesítésen kívül nem nagyon bántották, ugyanis megemelve (a légrugós, állítható magasságú futómű klassz extra) dülöngél, mint a lőtt medve. A csomagtartóban lévő két darab szerelt terepkerék és a tárolórendszer -még üresen is- szintén nem segít, iszonyat hájas segget varázsol az autónak. Pár gombnyomással azért lehet ezen segíteni, ha a futóművet alsó állásba tesszük, a csillapítást pedig “sport” állásba tekerjük, akkor már nem érnek le a tükrök kanyarban. Kis izgalmat azért okozott a terepgumi, ami a sivatagban pompás szolgálatot tehetett, de a téli időjárás nem barátja -kemény, mint a bakelit.  Ezért nem is nagyon feszegettem a határokat betonúton, mert a közel három tonna és a közepesen kiszámítható tapadás nem jó kombináció. – gyerünk terepre.

Egy offroad-versenyző barátomat tárcsáztam, aki azonnal sorolni kezdte a közelben található pályákat, amik most is megközelíthetőek. Egy óra múlva már ott is álltam a szentendrei erdős kis út bejáratánál:

Nem voltak illúzióim a terepjáró készséggel kapcsolatosan, nagyon nehéz a Touareg, nem ez volt a prioritás az autó tervezésekor. Könnyű terepen boldogul, és pompásan elhúzza a lakókocsit, vagy kirántja a motorcsónakot a vízből. Csalódnom kellett: a nagy tömeg ellenére (kis noszogatás árán) egészen komoly terepviszonyokkal is megbirkóztunk. Tisztességgel megmászta a siratófalat, bár sokat segített volna, ha a kipörgésgátlót TÉNYLEG ki lehet kapcsolni és nem bírál fölül mindent az elektronika.

Miután leküzdöttünk három patakmedret, pár letörést és siratófalat,

a fennsíkon autóztam tempót is térdig érő hóban és sárban,

mindenhonnan ki tudtam kecmeregni gond nélkül, visszamásztam a betonútra, leeresztettem a futóművet, bekapcsoltam a hifit és elindultam hazafelé. Itt vettem észre az autónak az igazi sex appeal-jét: teljesen széria, ergonomikus belsővel is képes boldogulni ott, ahol esetleg nincsen betonút, úgy, hogy közben halk zene szól, és a klíma 22,5 fokra van állítva.

Kiszórakoztuk magunkat, mehetünk krúzolni:

Mindent összevetve a Sandlander a célnak tökéletesen megfelelő verdát épített. A Budapest-Bamako út legyőzése kis túlzással a CD-k cserélgetésén kívül sok kihívást nem jelenthet a tapasztaltak után. Ez persze barokkos túlzás, de ahol a mezőny egy-két százezer forintos toyotái is boldogulnak, ott ez a Touareg lazán falja a kilométereket. Szeretjük. Visszaadni nem szerettük :)

Megint egy szórakoztató photoshop-munka.

Hehhe, ez jó.

A képen egy biciklit rejtettünk el.

Ez fájni fog. Egész biztosan.

Ez(Ö) sem fog jól esni.

Hahaha. Fordulj csak meg! :)

Kedvenc BMW-m keresztben.

Még egy utolsó menet tavasz előtt.

Spock és verdája. Csak én látom úgy, vagy tényleg hasonlítanak?

Komoly eszköz.

Hmm, jó az az airbag. Nem a kormányban. A porsche dísztárcsa pedig gyilkos.

Oválablak, karos index rulz.

Hm, tudnék válogatni. Ma valahogy nem ilyen vonzóak a használt autó kereskedések…

Porke love.

Timeattack-célszerszám.

Szép Lambo print #1

Szép lambo print #2

Hmmm, tudnék vele mit kezdeni…

Ezjó. Nyilván jobbkormányos az EVO. És nyilván gyorsabb is :)

Megint új perem-mértékegység. Egy karton Miller.

Yeeee-haw!

I’m Lord Wader. I can kill you with a single thought.

Nem az a tipikus pecás idő…

Matricákból sosem elég.

Csinos popsirészlet.

Remélem tudtunk mosolyt csalni a hidegben fagyott arcokra. Jövő héten újra jövünk.