_ _ _ _ _ _ _ _

Kovács Gergő (alias Jurij Kamanov) egyike azon kevés ismerőseimnek, akikből mélyről jövő, őszinte életöröm árad. Az ilyen emberek már már gyanúsak is lehetnének, de nála nem bizonytalanodom el. Ő tényleg boldog ember.

Mi a titka? Szerintem annyira pörög az élet körülötte, hogy nincs ideje a rosszkedvre. Vagy ő pörgeti, tudatosan. Nem tudom.

Hat éve, amikor utoljára találkoztunk, egy Aprilia speedmotort tett le éppen, mert úgy érezte, meg fog halni, ha nem adja el. Új partnere, egy Pitts S-2B műrepülőgép veszélyesebb üzemnek tűnik.

Egyszerre érkezünk a reptér főbejáratához. Miközben a sorompóőrrel egyezteti belépésünket, telefonál; a két tevékenységgel párhuzamosan pedig ránk is jut a figyelméből: köszön, és jelzi: -”Megyünk egyet repülni, van még húsz perc a légtér-zár előtt, ha sietünk, párat még tudunk bukfencezni. Gyertek utánam.”

Őőőő.

Riportot jöttem készíteni, nem repülni.

Mindegy.

Annyira nem nagy para felmenni egy Cessnaval, még jól is jöhet a riporthoz.

Megérkezünk a hangárhoz. Cessna helyett egy kis piros bombázó fogad. Mesebeli. És ijesztő. 

Zakó-sál kombóból mire megcsodálom a gépet, már át is vedlik Jurij Kamanovos repülőruhájába, egyedül a szemüveget helyén tartó fejpánttal van egy kis vacakolás.

Egy perccel később már a fenekem alatt található ejtőernyőről beszél: ne aggódjak… ha behal a technika, én ugrom elsőként, ő marad, amíg kint nem vagyok a gépből.

Kezdek aggódni.

Valódi ülés nincsen. Fenekem alatt szivacs, rajta beülőernyő. Ezzel a szettel egyetemben kerülök rögzítésre a géptesthez egy hárompontos övvel… balkezemre esik az ezüst rántókar, ezt kell meghúzni, ha kint vagyok a gépből. Nájsz.

A fejpánt a szemüveget tartja a helyén. Jobb szélen Tibi bá, az edző. Halk beszédű, higgadt ember… kijött, mert a tanítványa mellett a helye. Nem sokat szól, mégis valahogy úgy érzem, megnyugtató a jelenléte. Nem csak számomra.

Beülünk. Én előre, Gergő hátra.

A szivacsot ki kell venni, nem lehet a fejem miatt becsukni a tojástetőt. Kivesszük. Így már jó. Gergő is becsatol.

Ekkor kapcsolom be a videót is:

Nagyon szűk a kabin… minden, amit a pilóta mozgat mögöttem, mellettem alakul mozgássá. A gázkar bowdenjei, a csűrőlapokat mozgató kábelek, a rudazatok… minden ott mozog tőlem néhány centire. Ha a lábam véletlenül beakad valamelyikbe, lehet, hogy nem jövünk ki egy dugóhúzóból. A láb helye szigorúan a sínben van.

“Do not open in flight”. Nyilvánvalónak tűnik, nemrég mégis volt egy csaj, aki ijedtében megrántotta. Repülés közben. A tető azonnal lerepült. Közben gurulunk ki a felszállópályára.

Fent vagyunk. Három kör, és máris 3500 lábon vagyunk. A baloldali csillagszóró segít a pilótának megtalálni a horizontot.

-”Misi, most csinálok egy lassú pörgést.” (Csinálja… a gravitáció egyszer csak a fejemet húzza, sápadtarcú leszek.” -”Most ugyanezt gyorsan csinálom.” Csinálja. Egyszer. Kétszer, Háromszor. Huá. Nem tudok kifelé figyelni, a túlélésre koncentrálok. Nagyon szokatlan erők hatnak, amik teljesen idegenek a testemnek.

Dugóhúzó, és két bukfenc… máris eltelt a 4 perc őrület, jövünk vissza. Adrenalin a testemben mindenütt. Ha sietünk, percre pontosan landolunk a 15:30-as légtérzár előtt. Tököl is pihenhet. Touch down… gyönyörű landolás. A keleteurópai utas (én) tapsol.

Leszállunk, kiszállunk, kifújom az orrom, mire visszamegyek a géphez, Gergő már újra sálban és zakóban. Ránéz a műszerekre, és jelzi: mínusz 2G, és +6G volt a legnagyobb terhelés. Huá. 6G az sok. Éreztem is a tejbegrízként elfolyó arcomból, és a pulóveremre irányíthatatlanul kicsöpögő nyálból odafent.

MIKOR ÉS HOGYAN KEZDŐDÖTT?

HOGYHOGY NEM VAGY MÉG UTASSZÁLLÍTÓ PILÓTA? AZ EGY SZEXI DOLOG, NEM IGAZ?

MIVEL FOGLALKOZOL CIVILBEN?

KI AZ A JURIJ KAMANOV?

MIT TANULTÁL MAGADRÓL A REPÜLÉSEN KERESZTÜL?

VAN CSALÁD, AKI AGGÓDJON ÉRTED?

ÖT KÜLÖNBÖZŐ REPÜLŐT VEZETSZ, EZ A KEDVENC?

EZT MEGSZELIDÍTETTED MÁR?

MONDTAD, HOGY VOLT NEMRÉG EGY MÁLŐR AZ ÉGBEN. MI TÖRTÉNT?

NEVEZD MEG A STIPI-TOP3 JÁRMŰVET, AMI A LEGKÖZELEBB ÁLL A SZÍVEDHEZ.

Vége az interjúnak. Vissza kell tennünk a gépet a hangárba. Nem szabad akárhol tolni.

Bent van.

Szemfedőjét is megkapja, megérdemli a pihenést.

Bezárjuk a kapukat. Alig egy órája jöttem. Gergő megy vissza az irodába. Én vissza a szerkesztőségbe.

_ _ _ _ _ _ _ _

Visszafelé az autóban ráeszmélek… másfél órával ezelőtt egy sor probléma feszített, igazán szar napom volt, még a fejem is fájt.

Most? A bajaimra sem emlékszem. Fent voltunk, “felhőket kergettünk” és mire visszaértünk, a világ mintha jobb hellyé vált volna.

Könnyed létezés.

Este még futni is elmentem a 6 fokos hidegben. Fél éve nem voltam futni.

U.i.: A fotókért köszönet Bogár Bence Binsznek.

_ _ _ _ _ _ _ _

LINKEK

Gergő honlapja: www.acropilot.hu

A kis piros bombázó számokbam: www.pitts.hu

UPDATE (2010.11.02): Most ti is nyerhettek műrepülést. Részletek itt.