Míg legtöbben a Margit híd nélküli első nap, és a hétfői munka nyomásával az agyukban haladtak munkahelyeik felé, addig néhányan (úgy 150-en) reggel nyolctól a keréknyomással, és a megfelelő beállításokkal voltak elfoglalva a Hungaroring nyárvégi nyíltnapjának reggelén.

Kicsit szkeptikusan érkeztünk… voltunk már nem egy, nem is két nyíltnapon, és nem igazán számítottunk újdonságokra. Pedig események és fordulatok voltak bőven. Szokásunkhoz hűen a fotóink beszéljenek helyettünk. Vágjunk is bele:

“Apa és fia páros”… rend szerint izgalommal kecsegtet. (Ezt Baksay Gergő óta tudjuk jól, aki édesapjával egy MNR Vortx kitcar autót épít. Írtunk is róla cikket korábban.)

Közös gépészkedésük eredménye ez a citrom színű trabant. A hátsó szárny előre vetít valamit a Trabant őrültségéből… de amíg az orrát nem láttad, nem láttál semmit.

Tadaaam! Mielőtt agyérgörcsöt kapva a földre buknál székedből, érdemes tudnod, hogy az orr és a szárny egyaránt purhabból készült… apa készítette, faragta, csiszolta hosszú napokon át. A végeredmény kisebb légellenállás. (Igaz, ezt csak feltételezni lehet… szélcsatornában még nem járt az autó.) Mi mindenesetre már ezen a ponton tudjuk: csodabogarakkal állunk szemben, akiket csak becsülni és tisztelni tudunk:

Nem kellett sokáig találgatni, hogy honnan vannak a tükrök. Hát persze hogy HOMASITA. Az egyik röviddel a felszerelést követően felmondta a szolgálatot (magyarán az egész tükör lényegi része, a beépített led-sor nem működik.)

Csodálatos színekben pompázó sportkormány… és lám-lám, a bal sarokban mi az ott, ha nem egy turbónyomásmérő?! Az bizony. Ennél is érdekesebb a műszerfalat kamerázó mobiltelefon, amiből van még egy a visszapillatnó tükör helyén is. Állítólag remek videót tud rögzíteni, olcsón.  Ismét egy háztáji megoldás, ami fillérekből megvan, és működik.

A “két-kamerás, gumistabilizált videórendszer”:

És a lényeg: suzuki motor, Daihatsu Charade turbóval. És persze sok-sok apró egyedi megoldás. (Még lefújószelep is jutott…)

A barkács-csapat lelkes tagja és támogatója, anyu is megy egy kört.

Vele is beszélgettünk… az évek során alaposan kitanulta a tuning szakmát. gyakran ő megy anyagbeszerezni, és ha a fiúk nem nyomják eléggé a kanyarban, akkor kiabálva buzdítja őket, hogy “padlózzad neki!”

Közben az imént idézett Baksay Gergely is megjelenik a színen, és azonnal beszélgetésbe elegyedik családdal. Egy nyelvet beszélnek, hiszen ő is apjával és testvérével épít autót… igaz, teljesen más ligában.

Feltűnik M4RCI is, akire a Stipistopon “kedvenc városi paparazzónk” címen szoktunk hivatkozni. Ő a szerkesztője az Autós Bulvár c. blognak, még csak 18 éves, de máris a profik nyomdokaiban lépdel.

Nehezen tudunk vele váltani egy-két szót, mert máris rohannia kell lencsevégre kapni egy Ferrarit… a níltnapok gyakori vendégét.

Marci itt még nem is sejti, hogy milyen nagy dolog esik meg vele ezen a hétfői napon… életében először mehet egy kört a ringen… nem is akármilyen autóval. A hónalja elárul valamit az izgalomból, amit átélhetett… emlékszem, az én hónom alja is éppen így nézett ki az “első” után:

Mert hogy igen… volt olyan kedves a Ferrari tulajdonosa, hogy vigye Marcit egy körre. Itt a kör után, teljes kábulatban láthatjuk őt. Elmesélte, hogy nem is annyira a gyorsítás döbbentette meg, sokkal inkább az autó elképesztő fékereje. Nagy élmény lehetett, amit a fiatal Ferrari tulajdonos srácnak köszönhet, aki használja is az autóját, nem csak az Andrássy úton villog vele. Mondom: szinte minden pályanapon kint van, és nyomja is neki rendesen… annyira, hogy nemrég a szalagkorláttal is megkóstoltatta a Ferrari orrát. Sokan mondják, hogy inkább úri autó, ami nem való a ringre, helyette valami sportosabb 430 kéne, de nincs igazuk. Szuper dolog, hogy ilyenek is kijönnek a pályára.

Máris érkezik a következő csoda, egy Aston Martin. Kissé keserűen megállapítjuk, hogy svájci rendszámunk még minidg nincsen, és hogy bizonyára mi lúzerek vagyunk hozzá, hogy egyszer legyen. Aztán közelebb megyünk fotózni.

Hát én most fanyalogni fogok kicsit… körbejártam, megcsodáltam, de engem ezek az Astonok valahogy képtelenek kellően lenyűgözni. Olyanok, mint az autós naptárak modell csajai. A képen gyönyörűek, aztán ha élőben találkozol velük, kiderül, hogy túl tökélestesek, meg hogy az arcuk közelről nézve keléses… csak jól takarja a smink, meg ilyesmi. Tudom, nem olyan jók a hasonlataim, mint Jeremy Clarksonnak, de akkor is csalódás minden alkalommal nekem az Aston. De biztosan velem van a baj.

Innen se tetszik annyira…

Alig egy éve még milyen izgalmasan nézett ki ez az orr, most meg máris avétos kissé. (nekem)

A műszerfal bekapcsolt állapotában remekül néz ki, de így kikapcsolva szintén nem túl izgalmas. Egyedül a bőr piros cérnája az, amiért őszintén tudok rajongani.

Marciékat, és a többi fotós srácot viszont lenyűgözi az autó… azonnal csinálnak is egy csoportképet.

Érkezik egy régi Porsche is, amiben bent fekszenek a lilára fújt “verseny” felnik, a tulajdonoson pedig szintén lila árnyalatú trikó van… a csomag így együtt prájszlessz.

A nyolcvanas évek egy Mantával is képvisleteti magát… nem jövünk lázba. :)

Tovább bandukolva mire leszünk figyelmesek, ha nem egy Renault R26R-re. Az autóra, amit az EVO magazin mindennél kedvencebb autójuknak kiáltott ki. Az autóra, amiből egész kelet-európában egy van csupán, és amiből eleve csak 300 darabot építettek.

Szlovák autós-újságíróé az autó (ő szereli a hátsó kereket), akit elkísért barátja (elöl szereli a kereket), valamint Jana, a helyes szlovák lány, aki éppen fotót készít róluk. Hamar kiderül, hogy Jana a Renault szlovákiai PR-osa.

Gyorsan odaállunk melléjük, hogy legyen egy Renault trio képünk is… mert bizony az R32R mellett ott van Jana saját, 200+ lóerős Cliója is.

A Clio is barom dögösen néz ki... megkockáztatom, hogy jobban kéne, mint az Aston Martin, de ez már tényleg az én hülyeségem, lehet engem sajnálni.

A Clio (és Jana) feneke egy életlen, és elrontott képen.

Szép autó, na.

A Clio sportüléseihez foghatóakat régen… nagyon régen nem láttam.

Ami pedig a fordulatszámmérőt illeti, az teljesen HUÁÁÁÁ.

Akarok ilyen font-készletet. Gyönyörű.

De vissza az R26R-hez, és annak motorjához. “Understated elegance.”

Szép forma (még ha kissé amorf is), és még szebb belső, gyári bukókeretezéssel.

Szép segg, és jó ez a kékes szürkés szín is.

A repülős kézifék alatt ott a limitált példányszámot igazoló táblácska.

Az R26R műszerfala nem olyan szép, mint a Cliojé, de a számozása a műszereknek itt is izgalmas.

Hogy mit is tud az R26R (véletlenül sem lenne érdemes lebecsülni), arról itt egy rövid filmecske a Fifth Gearből:

Janáékat lassan magukra is hagyjuk…

Hogy lefotózhassuk az egyik Hondát, aki idejekorán kényszerült hazatérni… ha jól tudjuk, egy elszállt kuplung miatt az autó mozgásképtelenné vált. Szomorú látvány.

Ahogy a nap kezd kisütni, megérkezik két AMG merci is.

És itt vannak az Osztrákok is néhány izaglommal.

Nagyjából verték a mezőnyt, aminek hála ismét egy nagy lépéssel közelebb került a szívemhez ez a kategória. Egyszer még lesz egy ilyen autóm.

Nyámi-nyámi.

Kinek ne jönne meg a kedve látva ezt a dodzsem-puritán belsőt, hogy beüljön, és menjen egy kört: Talán csak annak nem, aki már borult ilyen autóval. :)

Komolynak ható futómű egy okosan felszerelt profi kamerával.

Ha törne az üveg, nem okoz defektet másnak, feltéve hogy ilyen szépen le van ragasztva szalaggal, mint itt.

Izgalmas futómű.

Szintén puritán belső.

A sárga egyébként sokkal jobban ment.

Erős volt a felhozatal a VW-ekből. Szinte minden fontosabb darabból volt egy:

Közülük is a kedvencem ez az elegáns osztrák fazon volt. Itt éppen sétál az autójához. Milyen kemény a verseny sisak, a nyomásmérő, az olaj, és a piros kis sportcipő, miközben úgy öltözik hozzá, mintha egy mérnöki iroda gépészeti tervezője lenne. Aranyos.

Ő egyébként ezzel a Scirocco TSI-vel  jött:

De volt új GTI is:

Aztán nem lehet említés nülkül elmenni az MG mellett sem, ami annyira volt szakadt, amennyire egy MG szakadt lehet, de jól állt neki.

Nem csak hátul, elöl is hiányosan jelent meg…

…gazdájának szimpatikus igénytelenségét azonban legjobban a kamera konzolja fejezi ki:

Közben sorakozik a következő körözéshez a kettes csoport…

Egy Lada pedig defektet kap.

A fotó nem képes visszaadni a váltórúd hosszát. Lényeg, hogy hosszú volt.

Beépített csomagtartóvilágítás… van lumen elég.

A Corvette is gyakori vendég, igaz, túl jó köröket nem igazán megy vele tulajdonosa.

Kisrepülő is volt…

Meg “szeretemaszábom” is.

Meg 350Z is olyan kipufógóval, hogy beszarás.

Egy minden hájjal megkent Subaru.

A nap vesztese egyértelműen Vogelsinger Sanya volt, aki ugyan már a második körében szuper időt autózott, és még a Caterhames osztrákokat is képes volt megszorongatni, kiállásra kényszerült… a képen is felfedezhető okokból:

Bámulatosan gyors szerelés következik:

És máris látható a csúnya lengőkar törés.

Áuu. De Sanyika persze ettől még nem esik pánikba… gyors telefon, és már úton is van egy pót lengőkar.

A lengőkar érkezése jó alkalom egy kis pihenésre, és egy szenya betolására a büfében. A büfé ilyen is olyan is. Szerintem egy ilyen pályán illene egy becsületes helyet szentelni neki, de jóllakni így is lehet.

Itt leszünk csak figyelmesek Sanya vicces trikójára.

Egy havernak köszönhetően 30 perc múlva meg is érkezik a pót lengőkar.

Előkerül eg észen áll, hogy pályára guruljon.

Közben még exponálok egyet Sanya szerszámoskészletétől ihletve, amit alaposan meg is irigyelek:

Látunk még néhány ismerős érdekességet:

Csinálunk egy madártávlati képet a lépcső tetejéről (ahonnan az egyik versenyen lekergetik a népet, a másikon felengedik… érthetetlen).

Látunk egy szép M3-as BMW-t is, amit egy igen gyenge fotó keretében örökítünk meg különleges, fekete-fehér felnijei miatt…

… egy racsing Toyotát…

… egy Honda fórumos Hondás autót…

… egy elkötelezett BéeMWést…

Aztán éppen indulnánk haza, mikor Sanya érkezik vissz a pit-be. Azonnal körbeállja a nép… ezalkalommal a bal első féltengely törik el. Hááát… ez van, ha túl sok az erő. Sajnos ez most így sikerült… ezen már a mindenható Sanya se tud segíteni. Helyette elindul haza.

És indulunk mi is… ebédidő után hagyjuk el a terepet… és röhögünk még egy jót osztrák barátunkon, aki nem csak az autójára, hanem saját bioritmusára is odafigyel, és délután megpihen egy kicsit. :)

Nekünk ilyen volt az augusztusi nyílt nap.