Vogelsinger Sanyát nem nehéz skatulyázni. Elismert Honda-tuner és autóversenyző. Sluszzpassz. De ennél persze az ő története is bonyolultabb, skatulyázni meg sosem jó. Meglátogattuk otthonában – ahol a szerelőműhelye is található – és fotóztunk meg beszélgettünk. Ez a cikk látogatásunk kivonata lett. Remélem mindenki talál benne magának való morzsákat. Figyeljetek rá, hogy a cikk tele van kis interjúrészletekkel, amik a PLAY gombra kattintva hasznos kiegészítői a képeknek és a szövegnek.

A garázs mellett a földön egy hatalmas fekete táska hever, amikor megérkezünk… viccből kérdezem Sanyától, hogy mellékállásban bérgyilkos-e. Az, hogy a dobozban tényleg fegyver van, eszembe sem jut.  Pedig az van benne. És ahogy körbenézek, a garázs több pontján elszórva ilyen olyan puskákra figyelek föl. Mindegyik kis kaliberű légpuska… mindegyik izgalmasan néz ki. Kiderül, hogy ez sanya hobbija.

Először nem tudtuk mire vélni a plafonba vágott átjárót… leginkább egy tűzoltóállomás hangulatát keltette, oszlop helyett fémsodronnyal. De hamar kiderült, hogy valójában a legötletesebb motoremelő rendszerrel van dolgunk, csak nehezen fotózható.

Fentről is lőttünk egy képet:

A polcokon tovább böngészve három palack Nitrot találunk… az egyik palack kilóg a sorból, mint megtudjuk, az karbonból van, mert van aki ezt a néhány kilós súlykülönbséget is komolyan veszi. A garázsban lépten-nyomon fellelhető nitrózással kapcsolatos alkatrészek ellenére Sanya lesújtó véleménnyel van a nitrózásról, amit az alábbi hangfájlban ki is fejt.

Sanya versenyzik és autót tuningol. Előbbi viszi a pénzt, utóbbi hozza, de hogy a kettő mennyire van egyensúlyban egymással? A zsebében kotorásztunk a lóvét firtatva… őszintén válaszolt:

Nem ma kezdte. 12 évesen már szénné tuningolta a Simsonját, aztán jött a hivatásszerű motorszerelés, 99-ben vett egy Hondát, elkezdte maga szerelni, aztán jött a tipikus szopás. A különbség közte, és mások között, hogy ő nem unta el a szerelgetést… mindent szépen, szisztematikusan kitanult magának. A végén eljutott oda, hogy ma már ebből él.

Igaz, emögött éppen 10 évnyi kőkemény munka van.

Malcolm Gladwell egyik könyve, az Outliers jut eszembe, ami éppen erről a 10 évről szól. A kutatásai azt igazolták, hogy a legtöbb igazán sikeres ember átlag 10 évet, vagy nagyjából 10.000 órát fektet mindabba, amit a külvilág (gyakran hirtelen jött) áttörésnek, sikernek bélyegez meg. A 10.000 óra “szabályáról” nagyon kevesen tudunk.

Csak egy példa, hogy érthetőbb legyen: Mennyi időbe telik, hogy valamiben igazán jó legyen valaki? Nagyjából 10.000 órába. Aki elsőként éri el a 10.000 órát egy adott szektorban, nagy előnyre tesz szert. Bill Gates páldául időben kezdett el a számítástechnikával foglalkozni, és nem hagyta abba egy, két, három év után sem. Mitöbb… az elsők közt volt, aki elérte a 10.000 órás választóvonalat, ahonnan az ember már nagyon nagyon jó tud lenni valamiben.

Valószínűleg ugyanez áll Sanyára is hazai viszonylatban.

Pillanatképek a garázsból, miközben tovább forog a nem létező szalag a diktafonban:

A régi fekete autó képességeiről a rendszám árulkodik a legjobban. Akik nincsenek otthon a negyedmérföldezés világában, nem tudhatják, hogy a LOW-011 (low eleven) kifejezést azokra az autókra használják, amik a távot állórajtból 11 másodperchez közeli idővel képesek teljesíteni.

A rendszámhoz tartozó autó:

És egy másik… fórumozók jól ismerik ezt is.

Sanyának annyi díja van, hogy felsorolásukra eszünkbe sem jutott vállalkozni. Díjak és kupák két falon, összesen hat polcon. Ha én lennék a HONDA hazai vezérképviselete, felfigyelnék erre a srácra… de ez valószínűleg teljesen mindegy. A Honda pedig nem igazán figyel fel a srácra. A srác viszont mesél a következő hangfájlban a versenyzésről, és szól néhány keresetlen gondolatot:

A polcokon nagy összevisszaságban heverő kincsek közt egyszer csak figyelmesek leszünk egy SNUS reklámállványra. Aki nem tudná, a SNUS (ejtsd: sznüsz) a svédek találmánya, a dohányzás egyik alternatívája. A kis dohányt (tehát nikotint) tartalmazó “filter-tasakokat” az ajkunk alá gyömöszölve a bőrön keresztül szívódik fel szervezetünkbe a nikotin … hatását pedig szinte azonnal kifejti.

Kis  kitérő azoknak akik lázba jöttek: egy remek, de rövid oktatófilm a SNUS-ről. Ne hagyjátok ki:

Ha már turbó… erről jut eszembe, hogy az udvaron álló mindhárom autó turbósításra vár, így szót ejtünk arról is, hogy Sanya anno a turbó gondolatát is megvetette, aztán valami megfordult benne. Ma már ő az egyik legelszántabb képviselője az irányzatnak… sokat tett azért, hogy Hondás körökben turbót akarjanak az emberek a kocsijaikba. Erről a következőket mondta:

A piros szörnyről kérdezem őt. Úgy tudtam, hogy amerikában vette az autót, a neten. Amit vett, nem volt több egy üres kaszninál, és után jött csak a munka dandárja… építeni kellett belőle egy ütőképes autót. Másfél év energia arra ment el, hogy kb. 7 tizedmásodpercet faragjon le korábbi legjobb idejéből. Nehéz felfogni, hogy ez a 7 tized megér ennyi fáradtságot.

A képek csak a felét mesélik a történetnek… itt van egy marha jó belső kamerás felvétel egy gyors negyedmérföldről. Sanya keze rutinosan pakolja a sebességeket a 2.0 literes, közel 650!! lóerős Hondában:

from XPROVID Films. on Vimeo.

Nem. Nem Sanya a Stig.

Civiccoupehybrid :)

Felmegyünk a tetőrébe is; ahol jóval rendezettebb körülmények között lógnak és fekszenek az alkatrészek mindenhol.

Okos és helykímélő ötlet az alkatrészeket kampókra akasztva felfelé terjeszkedni.

Az interjú alatt forgattunk egy rövid videót a halszemes GoPro kameránkkal; tegnap linkeltük nektek, mint előzetest. Aki nem látta, most mozgókép formájában élvezheti a helyszínt.

Volt néhány rövid-kérdés – rövid-válasz is, amikhez nehéz lenne fotókat párosítani, ezért “füves-könyv” stílusban itt tudjátok meghallgatni, hogy miket gondol a világról Sanya. Úgy mint:

“Arról, amire a munka tanított… a munkán túl”:

“A másokkal való közös munkáról”:

“A gyorsaságról és az ügyfelekről”:

“Arról, ami a fiatalokból hiányzik”:

“Amerikáról és diszidálásról”:

Búcsuzóban megcsodáljuk még a trikóját:

Ez volt Sanya. Hondás körökben van egy másik név is, amit illik ismerni. Ez a név Kukié(boccs, helyesen: Qkii) aki nem annyira turbósítással, mint általában Hondák szerelésével foglalkozik. Nála is jártunk. A róla készült cikkecske is hamarosan következik. Kommentjeiteket nagy szeretettel és kíváncsisággal várjuk.