Magyarországon a tél (87-óta kb) nem okoz sok örömet.
Értékelhető mennyiségű hó nem esik. Ha mégis, akkor mire kiérünk a hótól rettegő, nyári gumikon araszoló sofőröktől megbénult városból, hogy egy elhagyatottabb szakaszon kedvünkre csapathassunk, vagy lesózzák az utat, vagy magától elolvad minden hó és marad helyette valami gusztustalan izé. – Pár hely azért akad (Lepence felé pl), ez majd egy későbbi post témája lesz.
Akit ez zavar, elfelejti a telet ahogy van, és inkább a nyarat választja:
Tavaly Misivel és barátnőinkkel Tenerife szigetét választottuk, hogy feltöltsük a napelemeinket.
Tenerifen télen is konstans 20-23 fok van.
Nincsen fagy, ennél fogva rossz utak sincsenek.
Ha mégis vannak, hamar megcsinálják őket… nem nagyon kell javítgatni.
Van rajta egy óriási vulkanikus hegy (Teide), ami több, mint 3700m magas. Minden irányból szerpentinek vezetnek fel rá.
Mivel korábban nem jártunk a szigeten, 2008-ban (tapasztalatlanul) egy Jeep Wranglert béreltünk. Biztosak voltunk benne, hogy egy vulkanikus szigeten ezernyi lehetőségünk lesz, hogy a legendás terepjáróval sziklafalakon, és tengerpartokon triálozzunk.
Néhány napos hiábavaló terepkeresés után rájöttünk: a magunkfajta őrültekre a helyiek is számítanak.
A betonutakról levezető MINDEN kis lejárót, minden izgalmasabb földutat gondosan lezárnak.
Egy hamar megunt sóderes szakaszt leszámítva maradt tehát az aszfalt és a szerpentin.
Itt aztán a Jeep minden rossz tulajdonságát, -a merev hátsó híd miatti pattogást, az erőtlen motort, és az erős fogyasztást- tapasztalhattuk. De sárga volt, remek divat kiegészítőként Misi kanári-sárga (mennyire az alkalomhoz öltözik már…) strandpapucsához.
Mégis, még ezzel a tulokkal is extázis közel élményt okoztak a sziget szerpentinjei, amiken visongó barátnőkkel (vagy nélkülük) téptünk. A Wrangler futóművének és a három különböző típusú és mintázatú gumijának tudásához mérten. (Néha pedig azon is túl.)
Tenerife minden valamirevaló motoros álma. Fél szemmel minden utunk során motorkölcsönzőt kerestem… közepes sikerrel. Szerencsére az utolsó napon felfedeztem egy, a lakásunktól szűk kilométerre lévő motorkölcsönzőt. Ott pöffeszkedett előttem három db BMW R 1200 GS Adventure.
Ekkor fogadtam meg, hogy ha egyszer visszatérek a szigetre, első utam ide vezet.
Misi és barátnője idén nem tudott jönni, ezért párommal kettesben tértünk vissza a télből a szigetre.
Mivel nem foglaltam le előre a GS-t az interneten, így nem is jutott belőle.
Kicsit sem voltam elkenődve, mert volt viszont BMW F 650 Dakar. Következzen róla egy szubjektív teszt:
Motortesztelésre semmilyen laborban nem tudnának ideálisabb helyet kreálni ennél a szigetnél, így viszonylag teljes képet kaphattam a motorról.
15 éve motorozom, végigjárva a Romet, Simpson, Jawa 350 lépcsőket. Jelenleg egy Kawasaki KLR 650-et nyúzok. Nem fogom sosem megszorongatni Talmát , de budapesti ex-motorosfutárként van motoros múltam. Egyébként pedig: inkább szerpentin, mint autobahn.
A Dakar teljesen jó gép. A rotax motor ereje tempós haladáshoz éppen elég, hangja kísértetiesen hasonlít a Briggs&Stratton rotakapára. Ez egy normális kipufogóval orvosolható.
Alulról szépen tol, szereti, ha forgatják, és mérhető mennyiségű üzemanyagot nem fogyaszt. Annak ellenére sem, hogy a motor hátsó dobja szépen belilult, mire leadtam. Nem lehettem kíméletes.
A futómű barátságos, nem voltak allűrjei. A hátsó rugó előfeszítést jól be tudtam állítani két személyhez is elég keményre. Szélvédelem kb 80 kmh-ig jó, utána rázza a sisakot, majd a menetszél elkezd letolni a nyeregről, pedig a motor erejéből futná tempósabb autópályázásra is. Igaz; 120 körül már a fordulat is az egekben. Talán ez is egy könnyen (más lánckerékszett) orvosolható probléma.
A fék jó,de az ABS halálra idegesített. Lassú tempónál nehezen megszokható. Rendszeresen úgy álltam meg, mint aki egy czettkáról ült át egy R1-re. 10 km/h alatti fékezésnél intenzív headbangeléssel. Szerencsére ez az opció kikapcsolható volt, és valószínűleg már nem működött tökéletesen amúgy sem.
Üléspozíció ötös, kormány jó széles, vigyorogva borogattam a hajtűkanyarokban, minden bizonytalanság nélkül. Még a barátnőm is teljes nyugalomban utazott mögöttem, ami komoly dicsérete 650 Dakarnak.
Az utak pedig… ha szeretsz motorozni, pár nap Tenerife komoly szanatóriumi kezeléssel ér föl. Asztallap minőségű utak, bemotorozhatatlan mennyiségű szerpentin, hegyi út, jól belátható kanyarok. Lent a tengerparton 20-23 C, a Teide teteje környékén 10-15. Ugyanakkor: ha lent borús az idő, pár perc motorozás után a felhők fölé érsz, és ott – a hűvös ellenére - majdnem mindig ragyogó napsütés fogad.
Számítanak a motorosokra, a helyi – nem ritkán 60+ éves – papákat (motoros, autós) nem azért nem tudod megelőzni, mert összevissza kacsáznak, hanem mert nem éred utol őket. Döntenek lábtartóig a helyi közért és a tengerpart között. Elbűvölő hely. Jövőre ugyanitt…
