Az egész egy index-fórumos fotóval kezdődött. Ezzel:

Csodás idomok, izgalmas hajótest, érdekes lámpák, és a lényeg: egy hatalmas, furcsa formájú propeller a végében. Mindez felismerhetően hazai domborzati viszonyok közt… leginkább a Dunán. Mi a jószagú Úristen ez?

Levélváltást követően kiderül, hogy ez egy Amphibia. Vagy ha izgalmasabban akarjátok: egy Tupolev. Itthon restaurálja egy csapat gépész, akik repülőgépekre, például MIG-ekre specializálódtak. A lelkes fórumozó Kulik János volt, aki ha nem fórumozik, a Tököli Reptér egyik domb alatti hangárjában fogja össze a JET AGE alapítvány által restaurált repülőgépes projekteket.

Hamar megbeszélünk egy randevút, hogy testközelből nézhessük meg az Amphibiát, ami szintén a reptéren van. Megérkezésünk után János azonnal belevág: 1961-es Amhibiával van dolgunk. A járművet a Tupolev gyár építette… kalandozás gyanánt. A hajtómű egy PZL101-es, csökkentett zajhatású csillagmotor. 350 lóerejével vizen 80kmh-val, havon akár 100kmh-val is halad.

Közelebb megyünk a vontatón álló vashoz. János szolgálatkészen felnyitja az ajtót, ami legnagyobb meglepetésemre Gullwing szerűen, felfelé nyílik. A szerelem a fotóval kezdődött, és az ajtónyitással vált örökké. De a meglepetések jönnek tovább: a kormányon ott az eredeti Tupolev logo. Irtó jól néz ki. A gázkar – ahogy egy rendes repülőben – a középkonzolon kapott helyet. A műszerfal erősen hiányos, de kevés fantázia is elég, hogy nagyon izgalmasnak láttassa magát.

Jánosnak mondom is, hogy egész modern a szerkezet, és hogy szerintem, ha valaki elkezdené ugyanezt a formát modernizált belsővel, új motorral gyártani, azonnal piaca lenne. De János nem partner az álmodozásban… ő az eredetire utazik. Ez az Amphibia is eredeti pompájában fog tündökleni, az utolsó csavarig… nem is hajlandó a “potenciákról” fantáziálni. De megértem őt, és nincs is vitám vele.

Azt tudom -e, hogy a kormány hogyan működik?- kérdezi tőlem.

Nem.- …mondom.

Megmutatja, és kiderül, hogy éppen úgy működik, mint egy repülőgép kormánya. Balra vagy jobbra tekerve a két függőleges vezérsík balra vagy jobbra kormányozza a hajót. 95%-a a levegőt tereli, a maradék 5% a vízben úszva irányítja a hajótestet alacsony sebességnél. Viszont!: ha a kormányt magam felé húzom, a két vezérsik külön külön irányba, kifelé áll… ezzel fékezve a hajót. Imádom.

A kabinban egyébként négy ülőhely van, vagyis lenne, ha nem lennének rég kiszedve. Az orr részben pedig egy szégyenteljesen kicsi csomagtér… ettől megint olyan az egész, mint valami drága sportautó, azzal a különbséggel, hogy ha négy helyett csak két személy utazik vele, hibátlanul el lehet benne férni.

De mit keres az országben egy Amhibia… mi volt az eredeti küldetése ennek a szebb napokat látott jószágnak. A vadászat. No nem a havas szántásokon őzikékre… neeeem. Emberre vadászott a határainkon.

Valószínűleg a határőrök egyik legizgalmasabb járműve volt, például a Fertő tavon, ahol se víz, se nád, se fertő nem tudott megálljt parancsolni neki. Határvadász múltja egyből magyarázatot ad egyébként a hatalmas lámpatestekre, amiből a középsőt a kabinból lehetett 360 fokban a célszemélyre irányatani.

Más kérdés, hogy aki éppen a fertő tavat választotta volna magának a disszidáláshoz, az kilóméterekről kellett ogy hallja a közeledő hajót. Bár ezt biztosan nem tudhatjuk, hiszen nem hallottuk üzemelés közben.

A Tupolev gyár már a második világháború előtt kísérletezett a “légszánkóval”, a háborúban be is vetették Leningrád környékén. Ezt a modelltt a hatvanas évektől gyártják, kb. 700 darab készült belőle, és jutott Kanadába, Finnországba, valamint hazánkba is… ha jól tudjuk, hozzánk összesen 4 darab.

Utánanéztünk, hogy miként nézhetett ki eredetiben, és találtunk is néhány fotót, az akkoriban még a Budaörsi Reptér mellett magányoskodó roncsokról.

Jánosék hamarosan nekiállnak, hogy rendbe tegyék az Amphit, és terveik közt még az is szerepel, hogy megpróbálják összegyűjteni azokat az egykori “határvadászokat”, akik még vezethették ezt a csodát. Megbeszéltük, hogy a STIPISTOP figyelemmel kíséri a restaurálást, úgyhogy talán valamikor jővő nyáron legkésőbb újra visszatérünk a sorsára.

Utolsó adalék a történethez, hogy amit hiányoltam… nevezetesen a régi konstrukció modern köntösbe bújtatását – a Tupolev gyár egy új kiadással megtette. Sajnos nem olyan szép, nem olyan kecses, de VAN, és így néz ki:

Nekem akkor is a régi kell.

LINKEK:
Tupolev gyár honlapja: www.tupolev.ru
A Szolnoki repűlőmúzeum: www.repulomuzeum.hu (kössz a fotókat)
A hajó felújítását végző JET AGE alapítvány félkész honlapja: www.jetage.hu

A 30. hét legtöbbet klikkelt polaroidjainak publikálásához érkeztünk. Csak emlékeztetőül: minden hétfőn összesítjük az előző hét klikkeléseit, és megnézzük, melyik polaroid kapta a legtöbb kattintást. Természetesen az eredmények csak irányadóak… simán lehet, hogy néhány hét múlva már más vezetei a listát.

Tehát:

harmadik: Holtversenyben lett harmadik az arab világ két híre… Uday Hussein Lamborghinijének kísérleti jellegű felrobbantása (amin még most is szörnyülködünk) klikk ide…, Illetve a 22 éves srác, aki önmagát és Mercedes SLR-jét törte halálra. Utóbbihoz klikk ide.

második:Második helyezettünk is az arab világ szülötte… a koalíciós erők által Bagdad utcáiról “kimenekített” autócsodák gyűjtőhelye, egy mélygarázs. Komoly ritkaságok vannak itt, amikről fotósorozat számol be. Ez a téma sokkal jobban izgatott benneteket… 40 klikket adtatok neki. A bagdadi garázs fotóihoz klikk ide.

első: Megmondtuk… megmondtuk… megmondtuk. A babaarcú, kihívó tekintetű lányra azonnal klikkeltetek ahogy megláttátok. Pedig csak egy jópofa BMW reklámot rejtett a szépséges tekintet. Az a baj veletek, hogy túlzottan kiszámíthatóak vagytok. Klikk ide.

Egyébként a heti nyertesről a következő apróhirdetés jut eszembe: Eladó a teljes Internet anyaga 64 DVD-n (vagy szex nélkül 7 DVD-n).

Ez a kemény valsóág a 30. héten. Jövő hétfőn ismét kiderül az igazság, és a heti perverzió. Sztéj Tyúnd.

Ha a Dunapláza a bevásárlóközpontok 1.0-ja, míg az Aréna Pláza a 2.0-ja, akkor a hong kongi Whampoa kétség kívül a kategória hárompontnullája. Tehát nem… nem baleset történt a képen látható hajóval. Ez legfeljebb az építészről mondható el. De ne legyünk cinikusak… bátor húzás ez az unalmas, egy kaptafára épülő bevásárlóközpontok szentélyei között.

A hajó belsejében egyébként szálloda, éttermek és boltok üzemelnek, gyanítom hogy nem sikertelenül.

Innen nem is tűnik olyan nagynak.

A kígyós, keleti stílusú bejárat azért itt sem marad el.

Szemből is megtévesztően igazinak hat.

Kemény landolás lenne egy evakuálás esetén.

…pálmafák tengerében.

Innen már nem olyan csecse.

Google Maps-ből jól kivehető a hatalmas mérete.

forrás: techblog

E-bay lelet a kamu nagyfék, ami még nekünk is hányingert tudott okozni. Ilyet talán még a Homasitában sem lehet kapni, és ezzel mindent elmondtunk.

Talán még annyit – ami már tényleg csak hab a tortán – hogy a hirdető hozzáteszi:
MADE OF : ABS Plastics 100% no melt case

Értitek…. ABS plastic. Király. Akkor veszünk egyet. Egyébként csak “racing red” színben kapható.

És ha ez nem lenne elég, ugyanebből a forrásból kaphattok még Suzukihoz Ferrari karbon kevlár utánzatú kézifék markolatot. Huá!

LINKEK:
nagyféket innen rendelhetsz
kézifék kotont innen

Mostantól hagyományt csinálunk abból, hogy hétfőnként megosztjuk veletek, mire klikkeltetek a legtöbbször az éppen aktuális héten. Nektek is, nekünk is érdekes belelátni, hogy mire izgultok.

Íme:

harmadik: A Horch hazatérése a texasi sivatagból Ingolstadtba harmadik helyen futott be, erre nem számítottunk. Bár jó történet, és a fotók is nagyon jók. Úgyhogy örülünk neki, hogy tetszett. Klikk ide.

második: Mi az illegális a képen?… hangzott el a kérdés a kiláncolt kerékpár alatt. Kiváncsiságotok, és az “illegális” szó izgalma második helyre klikkeltette veletek ezt a polaroidot. Klikk ide.

első: dobpergés…. drdrdrdrdrd – A fekvőrendőr által meghajított Lambo megint igazolja, hogy legnagyobb örömötök a káröröm. Nincs ezzel baj, ne szégyelljétek. Mi is hasonlóképpen vagyunk vele. Nincs is nagyobb öröm, mint a bokrok árnyából figyelni, ahogy rommá töri az autókat az újonnan telepített forgalomlassító beton. Klikk ide.

Jövő hétfőn a 30-ik heti topklikkek pódiumával jövünk. Sztéj tyúnd.

A hajó neve szolidan: A

Pedig nyugodtan nevezhették volna The Stignek, mert a Philippe Starck tervezte hajó megszólalásig emlékeztet a Top Gear ismeretlen tesztpilótájára. Nyilván azonban nem ő volt az inspiráció forrása.

Ezzel a formával valami nagyon újszerű jött létre a yachtok terén, annyira, hogy a Szaudi király pénzügyi tanácsadójától kezdve (Lady Moura) Abramovicson keresztül (Pelorus és Eclipse és Grand Bleu és és és) most mindenki kapkodhatja a fejét, hogy úristenúristen. Ha ez az amerikai rombolóval keresztezett dizájn bukósisak beúszik a monacoi kikötőbe, mindent eltorzít maga körül. Időt, teret, pénzt, csillogó yachtokat. A figyelmet bermúda háromszögként fogja magába szippantani.

Mint egy katonai rombóló, és egy bukósisak keveréke…

Most jön a “rossz” rész.

A hajó tulajdonosa bizonyos Andrey Melnichenko. A világ 172-ik leggazdagabb embere. Orosz. A hajó feleségéről,  Alexandráról kapta a nevét. Andrey 1972-ben született, tehát pofátlanul fiatal. Mutatunk róla egy fotót.

Ezt:

Andrey nem csak szép, de jó izlése is van, mert hát ugye az hogy építsen egy yachtot magának az ember, az sokmindenkinek eszébe jut, de hogy Phlip Starck tervezze meg, az már nem annyira. A hajó fedélzetét díszítő három Monet festmény pedig minden kétséget kizár… a jóizlés egyértelmű jele; mi magunk sem tudnánk jobb képeket találni.

Egy kevéske fa azért csak “becsúszott” a sivár fehérségbe

A fólia még mindenhol rahta van az üvegtáblákon…

Mondtuk… mintha a STIG és az ‘A’ egymás klónjai lennének.

Szokatlan formák mindenhol.

“Are you talkin to me?” tekintet

Szolidan csak ‘A’, hogy Alexandra is egyszerűen megtalálja a kikötőben.

Ja… és akit érdekel a bohókás francia dizájner személye, ne hagyja ki TED-es előadását. Ha semmi másért nem, az akkcentusáért.

A régi postai autóból átalakított fagylaltos kocsi még csak egy hete kezdett el fagyit árulni, de máris lelkes követőtábora van. A Van Leeuwen Ice Cream Truck névre hallgató vállalkozásból a “Van Leeuwen” tag nem fantázia név… hanem a 24 éves tulajdonos becsületes neve. Nem mellékesen amúgy kellően egzotikus is ahhoz, hogy különlegesen hangozzék.

Éppen olyan különlegesen, amennyire különleges maga  a fagylalt, amit árul. A korábban is fagyis kocsikat vezető srácnál elvi kérdés volt, hogy a saját nevével fémjelzett fagylalt a legmagasabb elvárásokat is túlszárnyalja. Van egy fotó a kávé fagyiról amit árul… valahogy a textúráján is látszik, hogy ez tényleg nem olasz porból készült.

Csak egy példa: az állítólag addiktív vanília fagyiban a vanília nem ízpótlóból, de még csak nem is egyszerű ám igazi vanília rudakból származik. Helyette Tahitiből származó fajtát használ, aminek a termését egy vancouveri cég vodkában érleli, majd szárítás után megőrli. Vagy ott vannak a pisztácia magok, amiket egy szicíliai slow-food farmról vásárol.

Jaaaj. NewYork olyan messze van.

forrás: www.gourmet.com

Kidumáltuk magunkat a pácból, de feladatot vállaltunk.

Történt ugyanis, hogy a GEMCAR-os teszt után beültünk ebédelni egy Krisztina körúti vendéglátóipari egységbe. Jó ebédet követően siettünk volna tovább. Piros volt a lámpa a zebránál, de mivel nem jött semmi, átszaladtunk.

Hiba volt. Ott állt két rendőr, akik éppen a zebra mellett álló suzukit “helyszínelték”. Néhány órával korábban azon a zebrán csapott el egy gyalogost. Szóval rosszkor, rossz helyen szegtük meg a gyalogosokra is vonatkozó szabályt.

A rendőrök kérdőre vontak, és igen mérgesen kérték el papírjainkat. Nálam nem volt semmi, ezért lekérdezték a központból. Aztán beszélgetésbe elegyedtünk. Elmondták, hogy :“ugyan hova fejlődik szerintünk a világ, ha mindenki azt csinál, amit akar. Ha mindenki szarik a szabályokra. Nem véletlenül volt a szeptember 17-e sem.”

Miii?

Na ezt az összefüggést nem teljesen értettük. Lényeg, hogy normálisan viselkedtünk, ők is normálisak voltak… beláttuk, hogy hibáztunk, és még azt is felajánlottuk, hogy az esetről – mindenki okulására – cikket írunk a stipistopon. Fotót lehet? kérdeztem… nem, az nem lenne jó ötlet. De akkor már megvolt a kép.

Hetekkel ezelőtti adósságunkat ezzel most teljesítettük. A rendőrök jófejek az utóbbi időben, ebben az esetben pedig teljesen igazuk is van. Ne menjetek át a zebrán ha piros, mert az hülyeség.

MEMORY LANE. Csak így hívják maguk közt a gyár dániai központjának pincéjében megbúvó raktárat, ahol a világon valaha gyártott összes LEGO készlet egy-egy eredeti, bontatlan dobozát őrzik. 1950 óta ez nem kevesebb mint 4720 dobozt jelent.

A játékok közt a LEGO megkülönböztetett státuszt vívott ki magának az évek folyamán. Ezt elsősorban korából adódóan éri el, és csak másodsorban ötletességével. A kora által ugyanis az 50-es évek szülötteitől felfelé mindannyiunkban különleges érzelmeket, emlékeket ébreszt.

Felvillannak a szőnyegen órákat térdelés emlékképei. A “… van egy piros kettesed?” típusú kérdések. A “…kész az ebéd, mossatok kezet” kiabálások a konyhából… hatszor. De hiszen még meg kellett építeni az űrhajó kabinját, és nem igaz hogy nem képesek megérteni, hogy ez nem várhat. Anyu meg Apu, ahogy segítenek összerakni karácsonykor a LEGO vonatot. Ilyenek.

A LEGO nagyon sokunk számára a járművekkel való első élményt is jelenti. Kisautó, versenyautó, űrhajó, tűzoltóság, vonatállomás, repülőgép és reptér… kinek-kinek a család szocialista munkás szorgalmának függvényében.

Az idézett emlékképek finoman meg-meg érintenek minket nap mint nap. A Tesco, az Auchan és a Cora polcai Bermuda Háromszögként szippantanak magukhoz útban a heti parizer adag felé. Vagy a költözés kapcsán az ágy alól előkerülő doboz alján fekvő sugárhajtómű darabja.

De mindezek csak finom suhintásai a múltnak. Ehhez képest a MEMORY LANE a Dán LEGO központ pincéjében mély-hipnózis, amiben tonnányi emlék, illat, szag, szó, fotó, pillanat raktározódik a Lego készletekkel egyetemben.

Az oda látogató szerencsések számára a dobozok a gyermekkoruk egy szakaszát teszik ismét láthatóvá, tapinthatóvá, szagolhatóvá. Ez történt a GIZMODO egyik újságírójával is, aki szerencsére kamerát és fényképezőgépet is vitt magával. Vissza a múltba:

A raktárban készült videó felvételhez klikk a képre:

Egy eredeti LEGO doboz a kezdetekből.

Ezért gyilkolni tudtunk volna.

Hol is, hol is?

Füttyszóra indult a vonat, füttyszóra állt meg. Ma is vennék.

Bontatlan, eredeti csomagolás mind. A fenyőkből volt nekünk is.

LEGOLAND. Az egyik kedvenc sorozatom volt.

Űrállomásunk is volt. Hogy emlékszem az antennára a kisautón.

forrás: gizmodo

Az Ausztrál Közlekedési Hatóságnak épp olyan problémát jelent a felelőtlenül száguldozó fiatalok lassításra bírása, mint bármelyik másik ország szerveinek. Csakhogy egy ponton taktikát váltottak odalent az oszik. Büntetés és erőszak helyett/mellett, a zseniálisan komponált megszégyenítés eszközéhez nyúltak. Arról akarják meggyőzni a férfiakat, hogy ha gyorshajtanak, a nők — köztük az idősebb hölgyek is — azt fogják gondolni, hogy kicsi kukijuk van. “If you speed NO ONE THINKS BIG OF YOU.” – ahogy a szlogen is mondja.